Szobatisztaság

Ezen a héten többször is szóba került a szobatisztaság illetve az odáig vezető út. A választás, mint első szakmai téma, azért esett erre a kérdésre, mert meglepően tág korhatárok közötti gyerekek esetén került szóba tanácsadáson és látogatás alkalmával. Még mindig elámulok azon, ha a 8 hónapos (még stabilan ülni sem tudó) csecsemő nagymamája a másik (ugyanilyen korú) unokára és annak anyukájára hivatkozva próbálja befolyásolni menyét (hála az égnek, eddig sikertelenül. Gyanítom ezzel még nincs vége. És azt is, hogy elborulni látszik az eddig legalább problémamentes anyós-meny viszony.) A másik két esetben még mindig 2 évesnél fiatalabb, de legalább már kisdedkorú gyerekeknél került elő a téma. Az egyikük esetében a fő mozgatórugónak az anyuka munkábaállásának sürgető kényszerét érzem (nem politizálok, de sajnos van az a helyzet, amikor a család anyagi helyzete felülírja a megengedett 3 éves otthonmaradást). A harmadik esetben egyenlőre a puszta kíváncsiság és a szülői érdeklődés dolgozik. Azért szánjunk rá néhány gondolatnyi szót. (Lehet, hogy sokkal több lesz, mint néhány...) Remélem, megerősíti a bizonytalanokat és fékezi a sietőseket.

Első alapszabály: eddig még egyetlen egészséges gyerek se maradt pelenkás. Kulcsszó: egészséges! Második alapszabály: minek siettetni azt, ami úgyis szinte magától bekövetkezik?! Kulcsszó: szinte magától! Harmadik alapszabály: nem verseny a pelenka elhagyása (ki mondta, hogy versenyszám lett a bili a 3 évnél fiatalabbak olimpiáján?!). Kucskifejezés: nem verseny!

Szóval: az egészséges (jól fejlett, kiegyensúlyozott, pszichésen stabil) gyerekek 2 éves koruk előtt nem rendelkeznek a megfelelő idegi háttérrel, ami a szobatisztasághoz kell. Tudom, itt most a bilitréningesek szeme fordult egyet és tán a szájuk sarka is elhúzódott, de ezzel még ők sem tudnak vitába szállni. Ami addig van, az reflex, ha tele a hólyag vagy a bél, elernyednek a záróizmok és beindul az ürítés. Való igaz, hogy ezt a gyerekek már viszonylag korán érzik, de szabályozni, akaratlagosan befolyásolni nem tudják.  Persze, bili fölé lehet tartani a szoptatott csecsemőt is (mert szopizás közben vagy után tuti, hogy üríteni fog), és rá lehet ültetni a 9 hónapost (ha szerencsénk van egy nyugodt gyerek sokáig ücsörög a "trónján" és csak idő kérdése, hogy kerüljön valami tartalom is a bilibe) és a naponta azonos időben kakiló 1,5 évest is lehet WC-be kakiltatni), de ez még nem szobatisztaság. Szépen kérek mindenkit ne is próbálkozzon vele.

Úgyis bekövetkezik?! Hihetetlen, de be bizony. Tudom, hogy drága a pelenka. Tudom, hogy a sajtkukacot könnyebb pelenkázni, mint egy mászó- járó kisgyereket. De attól nem lesz olcsóbb a pelenka, sőt hosszú távon lehet, hogy többe fog kerülni (magyarázat kicsit később). És a sajtkukac előbb marad meg a bilin is, mint a mászó-járó, minden után érdeklődő, de nem szobatiszta alkalmas gyerek. Megint előkerült az azonnali és a hosszútávú haszon kérdése. (Többször is elő fog, pl. hiszti, dac, következetesség, napirend stb.) Mert nézzük csak: bili, wc azonnali haszon= nem kell több pelenka, ergo olcsóbb, nincs szemét (ennek legfeljebb a zöldek örülnek) és a gyerek nem húz bűzcsíkot. De! Ha a gyerekben kialakítunk egy ellenérzést a bilizéssel kapcsolatban (mert 2 éves kor előtt még kényszer, korlátozza a gyereket a tevékenykedésben, mozgásban), később dacot válthatunk ki vele (mert rájön, anyának és apának meg a mamáéknak mennyire központi kérdés ez az egész peli dolog) és 2 éves kor után (amikor pedig már tudná szabályozni) csak azért se fogja megtenni. Így lesz a spórolási próbából több kiadás. Meg krónikus szorulás. Meg kisbosszú és büntetés a gyerek részéről. És hát könyörgöm, hány pelenkát használ a másfél éves az újszülötthöz képest?! Ez most nagyon egyszerű (és nem túl guszta) megjegyzés lesz, de sokszor érdemes a háziállatainkat megfigyelni. Mondjuk a kutyát vagy a macskát. Ott nem kérdés, hogy meddig kell a kutya- vagy cicababa fenekét szó szerint kinyalni, mégse ágál egyik "szülő" sem, hogy Blökike vagy Cirmike már 2 hetes és még mindig nem szobatiszta. Bár ez a emberanyukákat nem nyugtatja meg, de azért érdemes átgondolni. Főleg, aki próbált már (és takarított utána) kiskutyát szobatisztaságra nevelni. A cicákkal ugye könnyebb, az alomtálca miatt, de akkor is. 

És akkor a védőnői tanács: a szobatisztaságra nevelés kora 2 év körül van (az egy év még nem az, hiába is van viszonylag közel), a szobatisztasági alkalmasság egyik fő jele, ha a 1,5-2 órás délutáni alvás után szárazon kerül elő a nedvszívó alkalmatosság, és a legjobb nyáron (vagy inkább melegben, ki tudja milyen nyarunk lesz megint?!) a próbálkozást megkezdeni. Ha van nagyobb testvér és bilizik, a kicsi is "használni fogja" időnként a bilit, mondjuk ruhástól széknek, vagy kalapként, remélhetőleg üresen, vagy játéktárolóként. Őt lehet, hogy könnyebb a látott minta okán a bilivel csábítani. Akinél viszont mindenki WC-re jár, még a nagytesó is, ott célravezetőbb lehet a WC szűkítő. Vannak már fellépővel kombinált alkalmatosságok is, de lábtámasz céljára tökéletesen megfelel a műanyag zsámoly, vagy a kissámli is. A lényeg, hogy ne kelljen kapaszkodni (jaaj, beleeseek, fogjááál! vagy jaaj, leeseek, fogjááál!). Nem is annyira higiénikus, legalábbis a kapaszkodás, meg ha már egyszer hangsúlyozzuk, hogy ő aztán milyen nagy, és ügyes akkor teremtsünk lehetőséget, hogy ez megerősödjön benne. 2-3 éves kor között éjszakára még érdemes pelust adni, ha a gumilepedőtől és ágyhuzatolástól idegenkedünk, mert az ágytisztaság gyakran csak 4 éves korra alakul ki megbízhatóan. És ami a legeslegfontosabb: dicsérni sokat-sokat, ha van eredmény!

Nehezítő tényezők: türelmetlenség (szülő vagy nagyszülő szokta mívelni). Kitartás hiánya, következetlenség (van pelus, nincs pelus, van pelus...). Ijesztgetés: WC manó (a kakievő- pisiivó valami gyerekésszel és fantáziával nem valami vonzó teremtmény). Érzelmi ráhatás (gorombábban: zsarolás, szeretetmegvonás): anya/apa nem szeret, nagymama sírni fog. Negatív felhang: nem lehetsz óvodás (aminek van  némi valóságalapja...), a többiek kinevetnek. Összehasonlítás: Zsombika/Hannácska sokkal ügyesebb. Betegség (erről ugyan sem a szülő, sem a gyerek nem tehet): lappangási időben, zajló betegségben, lábadozási időben gyakoribb a megszerzett szobatisztaság időszakos elvesztése.

És amire nagyon komolyan figyelni kell: A fejlődés elmaradására utalhat, ha a gyerek 4 éves koráig egyáltalán nem alakul ki a szobatisztaság. Szorongási jel lehet, ha a megszerzett, stabil szobatisztaság hirtelen elvész vagy a megszerzett stabil éjszakai ágytisztaság elvész (éjszakai bevizelés). Ilyen esetekben célszerű először a körülményeket megvizsgálni és szükség esetén szaksegítséget kérni. 

Az összehasonlítás alapja pedig ne legyen más, mint az aktuálisan nevelt (vagy nevelni próbált) gyerek! Mármint a saját magához képest hasonlításhoz. Mert hát egyedi, egyszeri, megismételhetetlen mindenki. Mért pont ebben lenne érvényes az "egy kaptafa-elve"?! Bármit mond is a barátnő, a szomszédasszony, a nagymama vagy a netes fórum....

Sok sikert!